4-dik szál virág

Az első hazugságok! / Elkezdtem tapétázni a szobát reménnyel.

Szia Strange!

Bocsánat, de fáradt voltam szóval mesélem tovább.

Tudod Strange bár ne így találkoztunk volna, nem a levelemből ismersz meg, vagyis inkább nem ezt a részét az életemnek, hülye vagyok...megint.. elképzellek mert egyedül érzem magam és így talán tudom, valami nincs rendben ezért is kell írnom neked, hogy rendben legyek, lehet hogy soha nem fogod elolvasni ezeket a leveleket, lehet soha nem is küldöm el, de érzem ki kell írnom.

Szóval igen eljött a másnap. Nem mondott semmit az estéről. Én nem veszekedtem vele. Csak mondtam neki, hogy apám milyen volt és én ezt nem tudom csinálni ha ő is olyanná válik, nem festem az ördögöt a falra, de tudni kellet, hogy ebben nem vagyok átlagos tűrő képességű.

Eltelt már nap...

Fura üzeneteket küld nekem, Ideges ingerlékeny. Nem értem. Felhívom, de nem is akar velem beszélni, Mi történ reggel jó volt minden most nem... Azt mondja sétálnia kell mennie, annyit ki csikartam, hogy találkozzunk, ne menjen egyedül sétálni. Veszekszünk .. felidegesít mert azt mondja nekem:
-Folyton csak veszekedünk, nem bírom tovább..
-Mikor veszekedtünk utoljára, a részeg dolog miatt sem veszekedtem, mond meg mikor veszekedtünk.
-.... Nem értesz meg engem.
-Mit kell?
-Munka társam is azt mondja nem illünk össze..
-Életemben nem láttam őt miből gondolja?
-Meséltem rólunk..
-Mit meséltél mi az ami nem jó beszéljük meg, tessék hallgatlak.
-Menj el nem akarok veled lenni, ki kell szellőztetnem a  fejemet.

Elmentem, ott hagytam, csalódott voltam, felszálltam a vonatra, reménykedtem utánam jön. De semmi...Tényleg én vagyok a rossz? Mit tegyek? Strange te mit tennél? Vissza forduljak ? Hol keressem?  Keressem? .......Haza jöttem mert reggel 2-re kellet mennem dolgozni , addig volt pár óra pihenő Szóval estére megnyugodtam, le tudtam feküdni aludni, ő nem jött haza. Nem tudom hol van és nem akarok rá gondolni, mert dolgoznom kell. 

Majdnem el aludtam mikor rezgett a telefon, ő volt smst írt.. fel akartam hívni kinyomott, csak sms a megengedett. Jaj úgy dobog a szívem... biztos nem fogok aludni, irkált, hogy gondolkozott meg bla bla de holnap megy és lent alszik a mamájánál most szállodában van. Bár ne írt volna most úgy dobog a szívem a torkomban nem tudok aludni kattogok, hol melyik szálloda, egyedül? Vajon baja lesz? ... Mennem kell dolgozni... Semmit nem aludtam .. Azt kívánom soha ne írt volna..

Haza jött. itthon van Azt mondja tegyük a gyűrűt a fiókba mert amikor ott hagytam akkor ő találkozott valakivel.. Gondolod mennyire dobogott a szívem .. A nyakamban volt..Ha megcsalt akkor soha többet nem tudok hozzá érni. ha megcsókolta akkor tuti, hogy szerelmes lett, és akkor is vége. Szóval ott ülök, az ágyon vele és amit készül mondani cseppet sem fog jól esni, bárcsak nem ülnék itt, bárcsak normális kapcsolatom lenne mint másoknak. Miért velem történik meg ??? Miért?? ááá nem hiszem el.. Jó nyugodt maradok, meg ígértem magamnak bármi is lesz higgadt maradok a forgató könyvek le vannak forgatva, azokon nem változtatok mert nem befolyásolhatnak a mostani érzelmi állapotom, tiszta fejjel kell élni.

Beszélgettek sokat, egymásról, ismerkedtek... De ennyi, elment lefürdött a munka helyén (mármint a másik munka helyén, mert ugye főnök volt és a telephelyen volt zuhanyzó) kifizette neki a szállást, hogy tudjon hol aludni és amikor elköszönt akkor a puszi egy kicsit félre ment és félszájas puszi lett, de őt egy picit megingatta ez szóval ennyi. A Mamának azt mondta, hogy minden az én hibám, Persze  nem mondjam a mamának a másikat mert ő arról nem tud...

És most ezek voltak a fejemben Strange:
MOST MOND MEG!! félpuszi vagy mit tudom mi a  szánalom?? MI EZ A HAZUGSÁGOK?? Mit tegyek? erre nincs forgató könyv? Mennyi az igaz? Hazudik, szexeltek csak nem mondja? Ez most egy kandikamera? Jó gondoljuk át újra... Logikus-e...hmm.. Baromira semmi nem logikus.. Mit mondjak neki? Szidjam le? örüljek, hogy nem velem van a gond?  dögöljek meg? ... inkább neki kellene ... Semmit nem értek...

Válaszom.: Jó.
-Ennyi?-kérdezi tőlem.
-Mert mi a faszt mondjak? Te mit mondanál a helyemben? -kifakadtam és rá szóltam erélyesen nem üvöltettem mert papírfalak és a szomszéd 0-24 hallgatózik és erőm sem volt hozzám csak döbbenet..
-Hát igen..

Beszélgettünk mi a gond, ő nem tudja megfogalmazni nem tudja mit akar.. elmondta, hogy mikor részeg volt akkor is vele volt.. Mondtam neki, akkor menjen ha jó vele...Nem jó vele... és sírt, hogy hülye volt..

Most mond meg Strange.. Vigasztaljam meg? JA igen hozzá tette, ha munka helyére megyek akkor ne beszéljek a másikról mert nekik is azt mondta, hogy én vagyok a  hibás..

OKÉ nekem ez már túl esik az ésszerű világ határán.Mondtam neki nem szólok senkinek semmit, az ő dolga kinek mit hazudik nem az enyém. Én nem hazudok, ez az én elvem, így élek és ezen senki kedvéért nem változtatok. A gyűrű nem érdekel marad a fiókban és ott rohad meg. Na jó a mondatok és részét csak gondoltam nem mondtam neki. fárad vagyok és nem akarok veszekedni... Egész kicsi koromban csak veszekedtek a szüleim, állandóan csak ez ment.. rendőrség meg stb stb.. én bele fáradtam.. 10 perc a limitem talán egy kicsit több, de ezután én csak csendben leülök, nem szólok semmit senkihez. Szóval a 10 perc letelt és részemről lezárva a dolog. 

Az első bántalmazás / A szobát csak tapétázom szépen a reményekkel.

Tudod Strange féltékeny lett. Nem tudom miért, mi válthatta ki belőle, Máskor is voltak gondok, de soha nem ütött meg eddig, Nem tudom mit tegyek... Ugyan azt átélem mint amikor apám verte anyámat.... Teljesen lefagyok.. Először csak felpofozott mert a vonaton nézet minket egy idegen és biztos engem bámult mert én bámultam őt.. Pedig oda sem figyeltem.. Jó nem fájt csak rosszul eset.. De hát én talpra esett vagyok, tűzben edzettem nehogy már pityeregni kezdjek.. De mikor ököllel ütött otthon, nem tudtam mit tenni nem akartam megütni vissza,de olyan sokat ütött már belém... nem bírom tovább....  ellöktem az ágyra, és közöltem vele hadjon békén, nem akarok veszekedni, elég volt (ordítottam)... és kirohantam a szobából ki a lépcsőházba... Tudod nem is igazán az ütés fájt, inkább amit belül éreztem olyan mintha a szívemet ütötte volna az fájt..  és most előjönnek  a régi emlékek, ahogy anyám kapott én meg a rendőrt hívtam meg segítségért kiáltottam és elé álltam.. olyan szörnyű emlékek... én nem akarok így élni...

Oda jött hozzám és bocsánatot kért... nem tudja mi lelte és többet nem csinál ilyet.. Nem voltak ilyen érzései senki iránt és nem tudja kezelni... Elmeséltem neki milyen gyerek korom volt.. még soha senkinek nem mondtam... Mondtam neki így nem tudok élni ha ilyen lesz, én csak egyszerűen így nem tudok élni.. Sokat sírtam.. pedig ez a dolog távol áll tőlem..     

Későbbekben is volt egy két ütés de olyan nagyon mint akkor már nem, meg kezdtem egy kicsit hozzá szokni.. talán 3 alkalom volt még, de abba maradtak. Végre vége a dolognak. Talán be bizonyítottam, hogy őt szeretem. 

Ez az egész 1 hónap alatt csenget le.. Közben dolgoztam az ügyön szóval biztosan segítettem neki, leírtuk az érzéseinket egy papírra, mit szeretünk a másikban, mit nem, mit szeretnénk megváltoztatni szóval ügyön voltam, hogy jobb legyen, ő partner volt és írtuk is. Szóval kapcsolat terápia 5-ös :D helyre hoztam a dolgokat. 

Csak kérlek senkinek ne mond el mert én szégyenlem a dolgot szóval ez a mi titkunk.. oké?

Szia..